10 Hangulat: A remek történet, az izgalmas elfoglaltságok, a szép grafika, a szinkron és a jó zene eléri, hogy valóban egy sötét, kilátástalan világ szörnyvadászának érezzük magunkat. 9. 5Grafika: Bár jobban megvizsgálva akadnak elnagyolt részletek, azonban az összkép még így is fantasztikus. 10Hangok: Remekül felvett szinkron és kifogástalan zene. Minőségi munka. 9. 5Szavatosság: Egy teljes körű végigjátszás akár száz órát is igénybe vehet, és a döntési helyzetek miatt az újrajátszhatósági faktor hatalmas, szóval több száz órányi szórakozás vár ránk a játékban. Review score 9. 7A The Witcher 3: Wild Hunt jött, látott és győzött. Nagyon valószínű, hogy az év legjobb játékát köszönthetjük a személyében. Játsszátok!
HP pedig eleve fenntartásokkal kezeli a sorozatot, mert ő nem szerette az előző részt, de nem tudja megmagyarázni, hogy miért. Ugyanakkor komoly előnyt is élveztem velük szemben witcheres múltamnak köszönhetően, hiszen úton-útfélén ismerősökbe botlottam, míg nekik érthetően nehezükre esett elhelyezni a történetben Geralt és az északi királyságok kémelhárító tisztjeinek ellentmondásos kapcsolatát, és ez csupán egyetlen példa. Laikusként is bele lehet vágni a The Witcher 3-ba, de kétségtelenül kerekebb az élmény, ha ismered már valamennyire a világot, tisztában vagy az aktuális politikai helyzettel, miszerint a hatalmas Nilfgaard nekirontott a folyton egymás között marakodó kisebb államoknak, amelyeket előzőleg már jó alaposan meggyengített egy királygyilkos segítségével (részben erről szólt a The Witcher 2). Észak azonban nem hullik magától Emhyr császár ölébe, hiszen az útjában áll a másfajúakat, bűbájosokat és minden degenerált elemet máglyahalálra ítélő redaniai Radovid és impozáns hadserege.
A The Witcher 3 ugyanis elképesztően gyönyörű lett (tegyük hozzá, hogy PC-n teszteltem, egy erős PC-n, de erről majd később pontosabban beszámolok), talán az egyik legszebb szerepjáték amivel valaha dolgom volt. És itt nem feltétlenül a technikai megoldásokra gondolok, hanem a megálmodott világra. A környezet kellőképpen változatos, az erdős és ligetes részek mellett felfedezhetünk komor mocsarakat, sziklás hegycsúcsokat, megmászhatunk hóval borított hegygerinceket, lemerülhetünk víz alatti barlangokba, lerobbant vidéki kísértet járta kúriákat fedezhetünk fel és persze ott van a hatalmas, középkori városokat megszégyenítő Novigrad, amihez fogható monumentális fantasy települést még nemigen láttunk videojátékban, legalábbis ilyen részletgazdag kidolgozottsággal. A váltakozó napszakok, a nyakunkba szakadó nyári vihar, a ködös lápvidék, a lassú pelyhekben hulló hó nagyon sokat ad a hangulathoz. A felfedezésre váró terület hatalmas és ezt töltés nélkül bejárhatjuk. Módunkban áll ugyan a már feltérképezett területeket gyors utazással azonnal megközelíteni, de ezt csak úgy tudjuk véghezvinni, ha előtte keresünk egy útjelző táblát és azt használjuk fel.
Nos, ha rápillantunk a bevezetőben írt portokra, a The Witcher 3-nak abszolút semmi szégyenkeznivalója sincs, noha itt is azért látszik, mennyire szűkösek is tudnak lenni a Tegra X1 SoC határai – és ezt mennyire tudja kitolni a Nintendo. Ami a grafikai minőséget illeti, a legnagyobb vágást a fények és árnyékok kapták sajnos: lényegesen egyszerűbb bevilágítást láthatunk Switchen, emellett az árnyékok is erősen pixelesek. A textúráknál szerencsére láthatóan mérlegelés tárgya volt az, hogy épp mi is történik a képernyőn: az átvezetőknél, főleg a szereplőknél igyekeztek a minőséget és a felbontást minél magasabban tartani; viszont mondjuk barangolás közben a nyílt terepen már láthatóan gyengébb, homályosabb kvalitásúra futotta csak. A megcélzott futási sebesség 30 képkocka másodpercenként, ezt alapvetően jól is tartja – kivéve, amikor nem sikerül neki, mert néha beröcög olyan 20 körülire. És ez ráadásul nem is feltétlen a jelenet mozgalmassága váltja ki: gondolom szerencsétlen kis gép folyamatosan streameli a memóriába az adott térképrészlet és szereplői, szörnyei grafikus kellékeit, miközben kétségbeesetten próbálja a nem használt asseteket kipucolni... A másik apró trükk, hogy a falvakban, városokban kicsit kevesebben vannak, de ez leginkább az apróbb állatok számán vehető észre (tyúk, liba, kutya, macska, stb. )