Ennek a helyzetteremtésnek leggyakoribb eszköze a quiproquo. Mpliére újra meg újra becsapja a fösvényt, aki összetéveszti az alakokat meg a helyzeteket, s ezáltal nevetségessé válik. Valér mindjárt az első jelenetben bevallja, hogy beférkőzött Harpagon bizalmába. Mint őszinte és derék embernek (honnéte homme) erkölcsi kétségei is vannak: szabad-e ilyen módon csalni? De az esprit gaulois (a gall szellem) győzedelmeskedik, s mintha La Fontaine^ holló-és a róka című tanítómeséjének tanulságát hirdetné, ezt mondja: "Mese az á veszély, hogy a sok tán még a hízelgésből is megárt, és hogy vigyázni kell, ne legyen kirívó a játék; hízelgés dolgában néha épp a legeszesebbet lehet legegyszerűbben lépre csalni… Az őszinteség ugyan belesántul egy kicsit ebbe a mesterségbe, amelyet most űzök, de ha el akarunk érni valamit az embereknél, mégiscsak hozzájuk kell igazodnunk. S ha már így lehet kezelni őket, ez nem azoknak a hibája, akik hízelegnek, hanem azoké, akik elvárják a hízelgést. " Valér kitűnően játssza szerepét, Harpagont és háza népét ujja köré csavarja.
A IV. felvonás első jelenete Fruzsina terveiről szól. Ezekből semmi sem valósul meg, mert Moliére ezt a szálat később elejti. A harmadik jelenetben a gyanakvó fösvény csapdát állít fiának, s az bevallja, hogy szerelmes Mariannába. A fiú vallomása után ismét komoly konfliktusra kerül sor: "HARPAGON: Akasztófáravaló te, utamba mersz állni? CLÉANTE: Maga került az én utamba. Az elsőség az enyém! FÍARPAGON: ÉS az, hogy az apád vagyok, te?! És a köteles tisztelet, mi?! CLÉANTE: Itt nincs helye a fiúi engedelmességnek. A szerelem előtt semmi sem szent. FÍARPAGON: Majd a botomtól tanulod meg, ki vagyok. CLÉANTE: A fenyegetés sem állít meg. HARPAGON: Lémondsz Mariannáról. CLÉANTE: Soha. HARPAGON: Botoüde, de tüstént! " A tragikus konfliktus ismét megoldódik: Jakab lép közbe (IV. 4. ) és mint bíró ítéletet mond. Becsapja mind a két felet, s már nevet is a közönség, mert a quiproquo ismét célba talált. J A fösvény tetőpontja a IV. felvonás hetedik jelenete. Harpagon megtudja, hogy a kincset ellopták.
A konfliktusban a rögeszme győz, Harpagon mindennél többre tartja kincsét. A III. felvonás negyedik jelenetében Marianna lép fel, s ekkor ismét komollyá válik a hangulat. Marianna szegény lány, aki Fruzsina rábeszélésére már-már hajlandó férjhez menni Harpagonhoz. Ezt az áldozatot özvegy édesanyjáért hozza meg. Moliére kitűnően kiaknázza a komikus lehetőségeket, mégis részvét és szánalom kíséri Marianna útját, s az ő pályája semmiképpen sem nevetséges ezekben a jelenetekben. Ezért törekszik arra Moliére, hogy Cléante tragikus szerepkörét kedélyessé változtassa. A hetedik jelenetben már-már tragikus összeütközésre kerül sor, hiszen Cléante kijelenti apja házasságáról: "ha rajtam állna, ez a nász sose menne végbe". De néhány perc múlva már kedélyes a hangulat: Cléante apja költségére néhány kosár mandarint, narancsot, csemegét hozatott, majd nagylelkűen apja gyűrűjét Mariannának ajándékozta. A felvonás utolsó jelenetei a mellékszereplők bohózati felléptetését tartalmazzák, s ekkor történik meg az is, hogy Keszeg fellöki gazdáját.
Anton_Gorogyeckij P>! 2022. április 8., 10:47 Molière: A fösvény 83% Anno nővéremék osztálya adta elő ezt a darabot (mi rá egy évre a Képzelt beteg-et:)). Szerencsére a legtehetségesebb osztálytársa, régi cimborám játszotta a főszereplőt, ő zseniális volt. Most – mivel épp minden rendszer le van rohadva a melóhelyen – a MEK-nek hála elolvastam teljes egészében ezt a színdarabot. Felrémlettek a fenti előadás jelenetei, voltak vicces részek. A vége viszont elég random lett szerintem, ilyen 5 oldal alatt derül ki, hogy mindenki mindenkivel rokonságban áll és minden megoldódik, a fösvény meg kábé meg se jelenik. Szóval kicsit levitte a pontozást ez. Összességében jól elvoltam vele, gyorsan el lehet rkabuba>! 2021. június 19., 23:51 Molière: A fösvény 83% Hamisítatlan Moliére ez a darab is. Tele jellem- és helyzetkomikumokkal. A központi téma nem meglepően a fösvény apa, és nem mellékesen a szerelmes gyermekei. Hogy is mondjam, nem kötött le. A Tartuffe-ben az egyház kritikája sokkal ütősebb, és A tudós nők tudásról való elmélkedése is sokkal közelebb áll hozzám (sőt az a legközelebb igazából. )
Mint szerep azonban Harpagon Tartuffe-ot is leveri. A komikai színészre nézve Harpagon éppen olyan próba-szereppé lőn, mint a tragikusokra nézve Hamlet, s minthogy a fösvényt illetőleg is fölmerült a shylocki haszontalan vita, hogy komikailag vagy tragikailag kell-e felfogni: minden új Harpagon nagy érdeklődésre számíthat a közönség részéről - írja Hevesi Sándor magyarázójában. Mit lehet még ehhez hozzátenni? Semmit. A mű évszázadok óta önmagáért beszél. Szállítás: e-könyv: perceken belül A termék megvásárlásával kapható: 79 pont Olvasói értékelések A véleményeket és az értékeléseket nem ellenőrizzük. Kérjük, lépjen be az értékeléshez! Eredeti ár: 3 590 Ft Online ár: 3 410 Ft Kosárba Törzsvásárlóként:341 pont Események H K Sz Cs P V 26 27 28 29 30 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 31 6
Moliére ősi irodalmi hagyományt folytat, amikor a fösvényt kigúnyolja. Forrásai között ott találjuk a latin Plautust, akinek Aulularia (A bögrécske) című vígjátékából részleteket vett át, az olasz Ariosto és több francia szerző művét. Mintái közül az olasz commedia del'arte darabjait emelhetjük ki. De a számos kölcsönzés nem befolyásolja a mű eredetiségét: A fösvény szerzőjének egyik remekműve. 1668. szeptember 9-én mutatták be először a Királyi Palota színpadán. Moliére életében mindössze negyvenszer adták elő, csak az utókor fedezte fel értékét. De az is hosszas vita után: Rousseau élesen elítélte Moliére erkölcsi állásfoglalását. Rousseau szerint: "Nagy bűn az apától, hogy uzsorás, de még nagyobb a fiútól, hogy meglopja apját, nem tiszteli, s mikor az apja megátkozza, pimaszul felel. A darab a rossz erkölcs iskolapéldája. " Voltaire, majd Goethe védi meg Moliére felfogását. Helyesen mutatnak rá, hogy a szerző a kor erkölcsi világát elítéli. A fösvénységet éppen azáltal bélyegzi meg, hogy romboló hatását ilyen erős eszközökkel mutatja be.