Hasonlóan exkluzívak a fotók, melyeken a szerző a blogtól megszokott stílusban és képi világgal jelennek meg az ételek. A recepteket és fotókat egy fiatal grafikus könnyed, játékos illusztrációi egészítik ki majd a könyvben. Lajos Mari - Hemző Károly - 99 saláta 33 színes ételfotóval Sarah Brown - Ezerízű vegetáriánus szakácskönyv Ismeretlen szerző - A magyar úriasszony háztartása Joanne Harris - Fran Warde - A francia konyha Anouchka, Madame Douazan, Simone nagynéni... Tévedés ne essék, ők nem Joanne Harris valamelyik regényének szereplői, hanem a francia konyha ínyencségeinek megihletői. Mint Framboise, az Ötnegyed narancs hősnője, Joanne Harris - francia gyökereivel együtt - is megőrizte a nemzedékről nemzedékre öröklődő családi recepteket, és szerencsére közkinccsé tette őket A francia konyha című szakácskönyvben. A raguk, sültek, saláták, torták és desszertek ellenállhatatlanul csábító gyűjteményéből semmi sem maradt ki, még a nagymama hagyományos kalácsa, vagy az olyan klasszikus francia finomságok sem, mint a marinált kagyló vagy a párolt hátszín.
Cikkek 40 év házasság, 36 közös szakácskönyv a summája egy felkínált palacsintának. Pedig a palacsintát nem is Lajos Mari sütötte. Nem profiként vágott bele a szakácskönyv írásba, a "lajosmarik" mégis konyhai alapdarabok lettek. Ezekből tanultunk krumplit, pecsenyét, szárnyast egy híján száz féle módon készíteni, sós finomságokkal, házi süteményekkel remekelni. Megeshet, hogy egyes oldalak kicsit gyűröttek, pecsétesek, de hát erre szánták: használatra. A könyvek borítóján két szerző neve, egymás mellett, egyforma betűmérettel: Lajos Mari és Hemző Károly. Társak a munkában és az életben is. A gasztronómiai szakíró (akkoriban még "csak" külkereskedelmi munkatárs) és a fotóriporter kapcsolata egy palacsintával, s közös konyhai diadalmenet pedig a fotózhatatlan konzervekkel és palacsinta1969-ben találkoztak először, az első magyarországi AGIP kút megnyitásán, Hegyeshalmon. Mari a cég képviselőjeként volt jelen, seregnyi olasz munkatárssal körülvéve. Hemző Károly fotósként járt az eseményen.
csoportosításban. Lajos Mari - Hemző Károly - 99 sajt- és tojásétel 33 színes ételfotóval Lajos Mari - Hemző Károly - 99 leves 33 színes ételfotóval A "fazék" szóhoz - amelyben több-kevesebb lével főzzük az ételt - a világ minden nyelvén, olykor régen elveszítve eredeti jelentését, számtalan szólás-mondás kapcsolódik, arról árulkodva, hogy mindennapi életünk rangos kelléke. Amióta világ a világ, a leves fontos tápláléka az embernek, erről tanúskodnak a régészeti leletek ás az a tény, hogy a fazekaskorong az egyik legősibb "gép". Az első levesfőző asszonynak talán egy különös bemélyedő kő vagy teknősbékapáncél adta az ötletet... talán egy hiányos fogazatú gyermek vagy öregember, aki nehezen gyürkőzött meg a keményre sült vagy éppen félig nyers élelemmel, ki tudja? Történelmi pletyka szerint Julius Caesar centuriói a galliai hadjárat kimenetelét veszélyeztették azzal, hogy "sztrájkba" léptek, mert késett a levesbe való gabona-utánpótlás és elunták a "szárazkosztot". Az viszont tény, hogy az ínyencségéről ismert világhíres kínai konyha ételsorában minden harmadik-negyedik fogás leves, mert úgy tartják, hogy a leves nélkülözhetetlen az egészséges emésztéshez.
1943. szeptember 12-én születtem Budapesten. 1961-ben érettségiztem a budapesti Veres Pálné Leánygimnáziumban. 1961-66-ig az ELTE Bölcsészettudományi Karának magyar-olasz szakos hallgatója voltam, ahol középiskolai tanári diplomát szereztem. 1966-ban született olasz férjemmel, Salvarani Guglielmóval közös lányunk, Zsófia. Férjem 1968-ban bekövetkezett haláláig óraadó tanárként, általános iskolában magyar nyelvet és irodalmat tanítottam, majd a külkereskedelemben dolgoztam – elsősorban olasz cégek magyarországi képviseletét láttam el. Közben meghívott előadóként az ELTE Bölcsészettudományi Karának Olasz Tanszékén tanítottam (színháztörténet, reneszánsz lektúrák). 1973-83-ig a Pannónia Filmstúdió szinkrondramaturgja voltam, kb. 300 külföldi film magyar szövegét készítettem el. Egyidejűleg műfordítóként az Európa, a Gondolat és a Móra Könyvkiadóknak, illetve a Nagyvilág c. irodalmi folyóiratnak, valamint a Színháztörténeti Intézetnek dolgoztam. 1979-ben ösztöndíjjal hosszabb időt töltöttem Rómában.
A feszített munkatempó se időt, se lehetőséget nem adott, még az ismerkedés gondolatára se. Annál inkább egy évvel később, amikor a Tokaj Rally sajtótájékoztatóját követő, Budapest Szállóban rendezett gálavacsorán egy asztalhoz kerültek. A felállás hasonló volt, a légkör viszont már sokkal kötetlenebb. Innen datálódik az a történet, amit a 99/33 Palacsinta kötet előszavában meg is jelentettek: "Magam is palacsintán vett asszony vagyok. Történt, hogy egy autóverseny sajtótájékoztatóját követő vacsorán egy általam addig alig ismert fotóssal kerültem egy asztalhoz. Csevegtünk erről-arról, majd amikor a desszertre került sor - illatos vaníliakrémmel-gyümölccsel töltött francia palacsinta volt -, mindent feledve átadtam magam az élvezeteknek. Egyszer csak azt hallom, hogy "Felajánlhatom a palacsintámat? " - porcukortól fátyolos tekintettel meredtem a mosolygó fotósra, és engedve a csábításnak, elfogadtam az ajánlatot. És közben az futott át az agyamon, hogy egy ilyen önzetlen embert, aki képes lemondani a palacsintájáról(!