James hálásan megköszöni Simonnak a segítséget, majd az érkező Bainesnek újságolja el, hogy a kicsi fiú lett és Willnek fogják hívni a tengeri medve után. Az öreg széles mosollyal fogadja mindkét örömhírt. Majd a fedélzetről sztentori hangon tudtul adja a legénységnek a trónörökös születésének hírét, a matrózok sapkalengetéssel és harsány hurrázással gratulálnak és csápolnak, mint egy AC/DC koncerten. James maga áll a kormányhoz, büszke félmosollyal előrenéz a rózsás jövőbe és halkan maga elé mondja: Fiam született! Kedves olvasók, majdnem négy éven át molyoltam zsenge ifjúságom meghatározó sorozatával itt a blogon. A nyolc évad során összesen 91 rész készült, én a magam részéről az írás minden percét élveztem, remélhetőleg ez érződött a hogyvoltokból. Mindenkinek köszönöm, aki olvasott, aki kommentelt is, annak kétszeresen. És ha az első posztot egy klasszikus idézettel kezdtem, akkor a keretes szerkezet jegyében egy másik klasszikussal zárom az utolsót: "Be van fejezve a nagy mű, igen.
Óránként négy csomóval halad. ) Végre feltámad a szél, lehet cápa módjára hasítani, James az összes vitorlát felvonatja, bár Baines figyelmezteti, így túl nagy lesz a teher a főárbocon. És bakker, az öregnek megint igaza lesz, a vastag árboc megreped és jó darabon végighasad, jöhet a hajóács szegecsekkel, ragasztóval, nádi hegedűvel. James úgy dönt, nem kockáztatja meg az átkelést a Horn-fokon, visszafordítja a hajót, irány Valparaíso, ott is van jó kórház. Legalább 10 csomóval száguldanak, Margarita viszont James figyelmeztetése ellenére nem az ágyban fekszik, hanem kihalad a konyhába, hogy egy újabb csésze teát kérjen Simontól. Persze pont ekkor jön egy nagyobb hullám, Margarita elesik, a nézőknek persze Anne terhessége villan be egyből, aki pont így járt a második évad zárójában. Simon felsegíti, ekkor megérkezik James a fedélzetről és kettesben betámogatják Margaritát az ágyba. Az eséstől beindul a szülés, James hívatja Bainest, elvégre ő a kapitány. Az öreg tengeri medve meglepődve néz, kapitány ide vagy oda, szülést még egyszer sem vezetett le, mert szinte kizárólag teherhajókon szolgált.
Az utolsó levél után Elizabeth behívja Dunwoodyt és elmeséli Sir Daniel közeles hazaérkezését Isztambulból, valamint azt a tervét, hogy utána világkörüli útra fognak menni. Sherryt tölt az irodavezetők gyöngyének és felteszi neki a kérdést: vállalná-e a cégügyek intézését arra az időre? Dunwoody igent mond, mire Sz Sz ünnepélyesen kinevezi megbízott igazgatónak. Majd segítőkészen hátbaveregeti alkalmazottját, mert az a nagy megtiszteltetéstől félrenyelte a sherryt. Vissza a tengerre, Margarita elég gyakran panaszkodik kisebb rosszullétekre, pedig mindig is jól bírta a tengert, de most hol alig tud enni, hol meg dupla adag rósejbnit szed magának, bőven meghintve sült szalonnával, és még a szaftot is kitunkolja. Fáradékony is, mondjuk ilyen zsíros vacsora után én is alig bírnék megmozdulni, Margarita is jobban látja lepihenni. Baines és James a térképet nézegeti, még 300 mérföld a Horn-fokig, James most látja elérkezettnek az időt arra, hogy beavassa jó emberét az út céljába. Elmondja a nitrátot és megmutatja a lelőhelyet, Baines szerint viszont azon a részen a folyótorkolat teljesen fel van töltődve és csak negyed mérföldnyire onnan tudnak lehorgonyozni, emiatt csónakon kell a hajóra szállítani a nitrátot, az meg milyen sokáig tart már.
), ezért ragaszkodott ahhoz, hogy mindenáron James-szel utazzon. James magánkívül ordít, de nem mérgében, hanem az örömtől, viszont nem engedi, hogy ilyen helyen szülessen meg a gyerek, majd időben elhajóznak Buenos Airesbe egy jó kórházba. Gyorsan kiszámolja, innen hat hétig tart az út, akkor tehát 10 hét múlva el kell indulni. Addig alaposan megszervezi a tennivalókat, ne legyen olyan felfordulás, mint a Genesisnél. Persze Baines "véletlenül" fültanúja lett a beszélgetésnek és elsőként gratulál Margaritának, James meg felmegy a fedélzetre, és elgondolkodó arccal néz a messzeségbe. Margarita és Blagdon másnap pár órára eltűnik a hajóról, mi a fene történhetett, idegeskedik James és úgy izgul, mint hogyvoltíró kisfia a szellemvasúton. Visszaérkezve Margarita örömmel meséli el, mit intézett: bejárta a távolabbi környéket és 50 font/darab áron vett az ottaniaktól tíz csónakot. Aztán beszélt Pedróval és Manuellel, hogy eladja nekik a járműveket, ha nem dolgoznak tovább Scruttonnek. Azok beleegyeztek, de mivel pénzük nincs, vállalták, hogy a csónakokért cserébe megépítik a rakodóhidat.
Na tessék, mit kell megtudnunk erről a se hús, se hal fazonról így a sorozat végére, ha lenne még egy rész, akkor talán még a lábfétiséről is hallhattunk volna valamit. (Nem is szólva a közmondásos vén kecskéről és az ő nyalási szokásairól. ) Caroline és Elizabeth Samről beszélget, aki sajnos nem nyert a választáson. Hiába mondtam neki többször is, hogy tanulja meg a beszédeit, ő inkább elment Manchesterbe üzleti útra, panaszkodik Caroline. (Ugye az a sok fejfájás, hát most így jártál, kisanyám! ) A háttérben ugyan ott ácsorog Samu, de ehhez persze nincs hozzáfűznivalója. Ekkor újabb levél érkezik Elizabethnek, szőkénk izgatottan felbontja, de aztán megtántorodik és kiejti a kezéből. Egy szó nélkül kifut a szobából, Samuel felveszi a levelet és megdöbbenten olvassa fel Caroline-nak a minisztérium értesítését: Sir Daniel Fogarty hajója útban hazafelé összeütközött egy másikkal és elsüllyedt, túlélő nincs. Elizabeth felszáll kedvenc lovára és kivágtat a mezőre, az egyik domb oldalánál megpihen és kétségbeesett zokogásban tör ki.
április 28. – 2018. október 21. Első magyar adó TV4Státusz BefejezettKorhatár További információk weboldal IMDb Wikimédia Commons tartalmaz A hosszú út hazáig témájú médiaállományokat. A drámasorozat az 1950-es évek Ausztráliájában játszódik. Főhőse, Sarah, ápolónő, aki Londonban tartózkodott, de mikor megtudta, hogy anyja halálos beteg, visszatér Sydneybe. Eközben kapcsolatba kerül a tehetős Bligh családdal és a második világháború borzalmas emlékeit hátrahagyva új életet kezd az "ígéret földjén". [7]
Na de miszter Onedin nyilván ért hozzá, hiszen neki két gyereke is született már. James erre csak hümmög, hát nem, ő se vágja, mit kell csinálni ilyenkor, mert ő is főleg teherhajókon parancsnokolt. Még szerencse, hogy Simon szakács képben van, ő a falujában már három szülést vezetett le. Elég egyszerű dolog, tiszta lepedők és törülközők kellenek, meg forró víz, adja ki az utasítást a "tapasztalt" kapitányoknak. Izgulunk. Csökkenteni kell a hullámverés okozta ringást, Baines leereszteti a vitorlákat, készenlétbe helyezteti az olajos hordókat a fedélzeten és maga áll a kormányhoz. Odalent James feszült arccal tépkedi a lepedőket kisebb darabokra pelenkának, a kabinban Margarita jajgat, Simon segédkezik neki (nem a jajgatásban). A legénység a tengerbe önti az olajat, így elsimulnak a hullámok, Baines egyenletesen tartja a kormányt, minden szuper. Ilyen kedvező környülállások mellett maga a szülés már gyerekjáték, és hamarosan erőteljes babasírás hangzik fel. James beront a kabinba és boldogan nézegeti a gyönyörű kisfiút, a háttérben John Lennon énekli a hasonló című dalt.