Érthetőbb nyelvezet, áttekinthetőbb struktúra Az Ákr. terjedelme töredéke a Ket. hatályos szövegének. Ezt önmagában is tekinthetjük egyfajta deregulációs munka eredményének. A Ket. – címével ellentétben – ugyanis távolról sem csak eljárásjogi szabályokat tartalmazott, ezért a kodifikátornak mindenek előtt arra kellett törekednie, hogy tiszta eljárásjogot tételezzen, és törekednie kellett arra, hogy a szöveget valamennyi nem eljárásjogi normától megtisztítsa. Ilyenek voltak különösen az anyagi jogi szabályok, a hatósági eljárásjogi jogviszonyra ki nem ható, ténylegesen ügyviteli jellegűnek minősíthető szabályok. Ennek megfelelően például részletes hatásköri szabályokat sem tartalmaz, vagyis nem sorolja fel azokat a szerveket, amelyek hatóságok, hanem ehelyett kimondja, hogy hatóság az a szerv, szervezet vagy személy, amelyet (akit) törvény, kormányrendelet vagy önkormányzati hatósági ügyben önkormányzati rendelet hatósági hatáskör gyakorlására jogosít fel vagy jogszabály hatósági hatáskör gyakorlására jelöl ki.
Az ügyintézési határidő újraszabályozása azt a jogalkotói célt fejezi ki, ami az Alaptörvény XXIV. cikkéből következő észszerű határidőben hozott döntés követelményében is megfogalmazódik. Eszerint az Ákr. – a közigazgatási bürokráciacsökkentéssel összefüggő törvénymódosításokról szóló törvény szabályainak továbbfejlesztésével – intézményesít egy hatvan napos "bruttó" határidőt (ügyintézési határidőt), amely alatt az ügyet érdemi döntéssel le kell zárni. Az ügyintézési határidők rendszere az alábbiak szerint épül fel: automatikus döntéshozatali eljárásban egy nap, sommás eljárásban nyolc nap, teljes eljárásban főszabályként hatvan nap, végül ha valamely eljárási cselekmény teljesítésének vagy végzés meghozatalának határidejéről törvény vagy kormányrendelet külön nem rendelkezik, általános határidőként nyolc napot határoz meg az Ákr. Az új – a teljes eljárásra irányadó – ügyintézési határidőre alapvetően naptári időszakként kell tekinteni, amelybe csak szűken meghatározott időtartamok nem számíthatók bele, annak érdekében, hogy a törvényi cél teljesüljön: hatvan nap alatt az ügyet döntéssel valóban be kell fejezni.
A bevezetésének célja az eljárások egyszerűsítése és gyorsítása volt, amelynek eredményeképpen a közigazgatási hatósági eljárások intézése határozottan gyorsabbá vált. Ugyanakkor a jogintézmény jelentős bürokratikus terhet jelent a hatósági jogalkalmazók számára és számos esetben az ügyfelek részéről is nehezen értelmezhető. A bürokráciacsökkentés folytatásaként így a függő hatályú döntés jogintézménye megszüntetésre kerül azzal, hogy az abban foglalt joghatások továbbra is kötelezik az eljáró hatóságokat. Ha a hatóság az ügyintézési határidőt túllépi az eljárás lefolytatásáért illetéknek vagy díjnak megfelelő összeget, ennek hiányában tízezer forintot megfizet a kérelmező ügyfélnek, aki mentesül az eljárási költségek megfizetése alól is. Mindezzel biztosítható, hogy az eljárásokat a hatóságok az elmúlt években megszokott gyorsasággal, ugyanakkor szakszerűen láthassák el. " 2. A kérelemre induló eljárások A hatóság, mint ismert, három fajta eljárás keretében – automatikus döntéshozatali, sommás és teljes eljárásban – hozhat döntést a kérelem tárgyában (Ákr.