Goldberger luxusáruházához fűzött reményeit azonban egy csapásra elsodorta a háború. Már az első világégést megelőzően rohamosan szűkült a fizetőképes kereslet, a háborút követő gazdasági válság idején pedig csőd fenyegette a Párisit. / Szabó Balázs Elkerülésére 1924-ben Goldbergerék részvénytársasággá alakították a családi vállalkozást, és bérlők számára parcellázták fel az áruházat, amely hamarosan bazár jelleget öltött, és elöntötték a filléres árucikkek. Goldberger ezzel visszajutott oda, ahonnan indult. A Párisi a két háború között a legolcsóbb áruház kétes hírnevére tett szert és végül nem kerülhette el az államosítást sem. Egy darabig könyvraktárként szolgált, 1956 után áruházi funkciójában nyitották meg újra, akkor már Divatcsarnok néven. Az 1967-ben műemléki védettség alá vont ház 1999-ig működött a Centrum-hálózat tagjaként. Legtöbbünknek ebből az időből lehetnek emlékei róla. Gyerekfejjel ott volt alkalmunk megismerkedni a katarzis fogalmával. Pazar élmény volt az aulából felbámulni a grandiózus átriumba, felkapaszkodni a lépcsőkön, és közben a korlát mellett tekintgetni lefelé, ahogyan emelkedünk egyre magasabbra.
Az áruház csak két évvel fiatalabb Budapest első vasbeton szerkezetű épületénél, a Zeneakadémiánál (építészek: Korb Flóris és Giergl Kálmán), ahol szintén megfigyelhető az új szerkezetnek megfelelő forma megtalálására tett kísérlet. Egyfajta ipari szecesszió ez, amelyet erőteljes, de míves formálás jellemez. Meglepő módon azonban az épület nem teljesen vasbeton szerkezetű, az átriumot tartó oszlopok téglából vannak (talán a nyomott szerkezeteknél megbízhatóbbnak ítélték az évszázadok óta használt téglapillért, vagy egyszerűen olcsóbb volt a vasbetonnál, ezért utóbbit csak ott használták, ahol nem lehetett mást). A homlokzat világosbarna kőagyag burkolata a pécsi Zsolnay-gyárban készült. Az erkély két oldalán lévő két szobor közül az egyik a majdnem meztelen Goldberger Sámuelt ábrázolja kezében pénzeszsákkal, míg a másik, kalapácsot tartó alak a tervező, Sziklay Zsigmond. Tervező és megbízója egyaránt a reneszánsz művész, illetve a mecénás szerepében látszik tetszelegni. Az Andrássy úti új áruház már nem a szegényebb népréteg, hanem a nagypolgárság igényeit szolgálta ki.
Egyes feltételezések szerint a bal oldali szobor az építészt, Sziklai Zsigmondot, a jobb oldali pedig az építtető-tulajdonost, Goldberger Sámuelt ábrázolja - de hogy ez internetes tévhit (urban legend, ahogy ma szokás mondani) vagy pedig a valóság-e, a komolyabb szakirodalomból nem tudtam megállapítani. Nekem elsőre inkább ugyanannak a férfinak tetszett mindkettő, vagyis úgy mondom, mintha ugyanaz lett volna a modellje mindkét szobornak, és az egyik allegorizáló zsáner így alakult, a másik meg úgy. Az épületet a második világháború, illetve az államosítás után Divatcsarnokká nevezték át (a Lotz-terem különvált a kereskedelmi egységtől), áruházként működött a rendszerváltásig, belseje tökéletesen átalakult, körülbelül a korszak Centrum-áruházainak színvonalára süllyedt, külső állaga is alaposan leromlott. Valamikor a kilencvenes évek közepén bezárták, így vegetált évekig, különféle tervek születtek hasznosítására. Szó volt róla, hogy Építészeti Múzeum létesül a falai között, de inkább csak különböző művészeti akciók, pl.
A Párisi Nagy Áruház (korábbi nevén: Divatcsarnok) elődje, a Terézvárosi Kaszinó, Petschacher Gusztáv tervei szerint épült, 1882-ben. Első átalakítását 1909-ben kezdték el, miután Goldberger Sámuel megvásárolta az épületet, hogy francia mintára a kor legmodernebb áruházát alakítsa ki benne. Az áttervezésre Sziklai Zsigmond kapott megbízást. Az épület a budapesti Andrássy út déli oldalán található, a 39. szám alatt. A Paulay Ede utca 54. felől is van bejárata. Az Andrássy út felé néző homlokzata szecessziós stílusban épült, a Paulay Ede utca felé néző rész neoreneszánsz jegyeket visel. Párisi Nagy ÁruházAz áruház 2010-benKorábbi nevek: DivatcsarnokTelepülés Budapest VI. kerületeCím Budapest VI., Andrássy út 39. Építési adatokÉpítés éve 1882Megnyitás 1911, 2009Rekonstrukciók évei 1909, 2005Tervező Petschacher GusztávHasznosításaFelhasználási terület Andrássy Élményközpont, irodák, 360BárTulajdonos Divatcsarnok Projekt Zrt. Bérlő IBM, Premium Cosmetics, Párizs Tető, TulipántündérElhelyezkedése Párisi Nagy Áruház Pozíció Budapest térképén é. sz.
A vásárlókat márványoszlopok, aranyozott lépcsőfeljárat, Zsolnay-díszítőelemek, Róth Miksa üvegablakai és üvegfalú, tükrös felvonók kápráztatták el, a tetőteraszon étterem létesült, kilátással a budai hegyekre, télen korcsolyapályát működtettek. Az árak is ehhez igazítottak voltak, a személyzet külön tanfolyamon tanulta a mosolygás és a kiszolgálás művészetét. Az első világháború utáni gazdasági válság miatt 1924-re a Párisi majdnem csődbe ment, ezért Goldberger a családi vállalkozást részvénytársasággá alakította, ő lett a főrészvényes. Az áruház egyes osztályait más-más bérelte, és az így szétváló boltok között csak az egységes nyitvatartási idő és a kötelező kollektív reklámozás jelentett kapcsolatot. Ekkor már szinte mindent árusítottak, inkább a bazár-jelleg felé léptek vissza. A főváros egyik legolcsóbb vásárlóhelyeként forgalmuk fellendült és jövedelmezővé vált. 1930 körül négy-ötszáz alkalmazottat foglalkoztattak. Az épület viszonylag épségben vészelte át Budapest ostromát, ezután államosították, de egy évtizedig csak könyvraktárnak használták.