Minden korosztály szívesen jár hozzánk2018. május 09. / Bóta GáborEszenyi Enikő, a Vígszínház igazgatója, rendezője, színésze azt mondja, hogy az idősebb nézőik elfogadják az újszerű rendezéseket, de egyre több fiatal jár hozzájuk. Főleg Arany Jánosról, de Petőfi Sándorról is szóló darabot mutatnak be az évad végén. Gyakran hívják a teátrumot külföldi vendégszereplésre, most éppen Kolozsvárra és Kínába készülnek. Májusban pedig a Vígben tartják az Európai Színházi Unió közgyűlését. Azt mondtad, hogy a színház februári látogatottsága 100% fölött volt. E. E. : Igen, minden játszóhelyünkön, a Vígben, a Pestiben és a Házi Színpadon is az átlagos látogatottság 100% fölött van. A színház történetében az, hogy minden játszóhely 100% fölött teljesít, még nem fordult elő. Ez igen nagy öröm, és jól mutatja, hogy nézőink mennyire szeretnek bennünket. Minden korosztály szívesen jár hozzánk, de az is jól látszik, hogy a közönségünk megfiatalodott. Ez azt jelenti, hogy az idősebb nézőink elfogadják az újszerű rendezéseket, de úgy is értendő, hogy egyre több fiatal jár hozzánk.
Maguk a bemutatók amúgy igen széles minőségi skálán valósulnak meg: látványos, minden tekintetben professzionális produkciók éppúgy láthatóak, mint rossz ízléssel kivitelezett gagyik – de azt jó látni, hogy egyre több színházban állnak rendelkezésre a zenés műfaj sikerre viteléhez elengedhetetlenül szükséges, játszani, énekelni és mozogni is képes színészek. A nem zenés szórakoztató színházak egy része (legnyilvánvalóbban a Thália) szintén a leginkább bevált, "örökzöld" komédiákat, bohózatokat veszi elő, mások (legfeltűnőbb módon az Orlai Produkciós Iroda) folyamatosan keresnek friss szövegeket – gyakran sajnos azt is bizonyítva, hogy nem most éljük a könnyű komédiák, bohózatok aranykorát. (A szezon számomra legemlékezetesebb Orlai-produkciója egyértelműen a személyes hangú és talán éppen ezért nagyon szórakoztató, helyenként egészen magával ragadó Second Life volt. )Chioggiai csetepaté, Tamási Áron Színház, SepsiszentgyörgyNem akarom mindezzel azt állítani, hogy a gyakran színre vitt művek újraértelmezéséből nem születhet jelentős előadás.
A hasonló témákat feldolgozó alkotásokban leginkább a problémák feloldása, az ütős (vagyis nem kiszámítható) és elfogadható (vagyis a valóságtól el nem rugaszkodó) végkifejlet elérése a legnehezebb – az én szememben pont ezen bukott meg a fentebb említett Teljesen idegenek is. A három családon keresztül három különböző élettörténetet ismerhetünk meg. Minden drámaisága ellenére a másik kettőhöz képest könnyedebb hangvételű az időskori demenciával küzdő nagymamával együtt élő família szála. Halász Judit szerethető, zavarodott Mamája és a vejét, Misit alakító Jászberényi Gábor (akit leginkább A martfűi rém című filmből ismerhetünk) kettőse nem egyszer megnevetteti a nézőt, ugyanakkor utóbbi végtelen(nek tűnő) türelme megható és példaértékű lehet. Misi feleségét, Klárát Majsai-Nyilas Tünde formálja meg a családján való uralkodási kényszert sem nélkülöző merevséggel, később megkapó kétségbeeséssel. Ennél jóval komorabb, néhol már szó szerint ijesztő Jutka (Tar Renáta) és Kornél (Karácsonyi Zoltán) kapcsolatának ábrázolása.