A hagyományos kétnapos továbbképzésre itt jelentkezhetsz! >>> Jelentkezem
: a 2021-es naptári évben realizált bevételekkel szemben a 2021 évben felmerülő költségeket lehet csak elszámolni. Ha valaki 2021 elején vásárolt bitcoint 1 millió forintért. Azt altcoinokra váltotta, kamatoztatta, farmoltatta és év végén ebből realizál/forintra vált 3 millió forintot, akkor az ügyleteinek eredménye 2 millió forint nyereség lesz. Ennek adója 15%, 300 ezer forint. A korábbi években keletkező veszteségek felhasználását az adókiegyenlítés szabályai írják le. 3 éves időszakbanvan lehetőség arra, hogy évek között szembe állítsuk a veszteségeket a nyereségekkel. Érdemes ezért bevallani, azt is ha veszteségesen zártuk az évet. Veszteségek közé számoljuk a kriptovaluta megszerzésére fordított kiadást is! 2021 adóév veszteségeit tovább lehet göngyölíteni 2022-re vagy 2023-as adóév nyereségeinek csökkentésére. 2024-re nem vihető át a 2021-es veszteség. Kis tételek adózása Ha egy ügyletből származó bevétel nem haladja meg a bruttó minimálbér 10%-át akkor azt az ügyletet nem kell leadózni.
"egyéb jövedelemnek" minősül, és közel 30% adó megfizetését vonja maga után. A "bányászat" során keletkező "coinok" formájában megszerzett vagyoni érték esetében hasonló adóterheléssel kell számolni. Összehasonlításképpen: egy részvényen elért árfolyamnyereségen a 15% szja mellett legfeljebb korlátozott mértékű eho merülhet fel. Ha a költségelszámolásra vonatkozó részletszabályokat is figyelembe vesszük, elmondható, hogy a kriptopénz befektetések adókezelése kifejezetten hátrányos a magánszemélyek számára. Amennyiben a tevékenység nem magánszemélynél, hanem cégnél jelentkezik, az adóteher ugyan alacsonyabb (9%-os társasági adó és esetlegesen 2%-os helyi iparűzési adó), de a befektetők többsége nem cég útján tartja a kriptopénz megtakarításait. A már meglévő kriptovaluta befektetések átadása egy cég számára pedig önmagában is komoly adókérdéseket vet fel. Azokban az országokban, ahol a kriptovaluták jogi kezelése már kiforrottabb, sokszor egyúttal kedvező adókezeléssel is találkozhatunk.
Nem minősül elismert költségnek – ha a törvény másként nem rendelkezik – a magánszemély személyes vagy családi szükségletét csak részben vagy egészben kielégítő termék, szolgáltatás megszerzésére fordított kiadás, vagy olyan vagyontárgy megszerzésére, fenntartására, üzemeltetésére, felújítására, karbantartására fordított kiadás, amely nem a jövedelemszerző tevékenységgel kapcsolatos, vagy – ha a törvény kivételt nem említ – akár részben is, a magányszemély személyes vagy családi szükségletének kielégítését célozza (Szja. 4. § (3) bekezdés). A fentiek szerint megállapított jövedelem után a magánszemély 15%-os személyi jövedelemadó, adóelőleg és 22%-os egészségügyi hozzájárulás fizetésére kötelezett (Eho tv. 3. § (1) bekezdés a) pont). Ha a bevétel nem a kifizetőtől származik, akkor az adóelőleget a magánszemélynek kell megállapítani és a negyedévet követő hónap 12. napjáig megfizetni. Nem kell az adóelőleget megfizetni, ha a megállapított adóelőleg összege az adóév elejétől összesítve, vagy az egyébként az adott negyedévben nem haladja meg a 10 ezer forintot.
A Tao. törvény csak a követelések értékvesztését rendeli visszatenni az adóalapba, a készletekre elszámolt értékvesztések nem növelik az adóalapot, kivéve, ha a társasági adó törvény másként rendelkezik. Év végi átértékelés csak a devizás eszközök tekintetében merülhet fel. Devizaeszkönek minősül a valutakészlet, a külföldi pénzértékre szóló követelés, befektetett pénzügyi eszköz, értékpapír, a kriptoeszköz pedig általában nem cégnek az értékesítésből származó árbevétele alapszabályként mindig társaságiadó-köteles. Az adóalap meghatározása eltérhet attól függően, hogy a kriptoeszközt a társaság követelésként vagy készletként tartotta nyilván. Készlet értékesítésekor az értékesített készlet a számviteli politika szerint meghatározott értéken (egyedi beszerzési érték, FIFO stb. ) kerül kivezetésre. Vagyis a készletértékelés módszere hatást gyakorol a társaságiadó-kötelezettség nagyságára (amely persze hosszú távon kiegyenlítődik). Az egyéb követelés értékesítésekor a beszerzési áron kívül a nyilvántartott értékvesztés is csökkenti az adóalapot (Tao.
Az ügyleti eredmény megállapítása során bevételként a kriptoeszköz átruházása, átengedése (a jog gyakorlás megkezdése) időpontjára megállapított szokásos piaci értékét kell figyelembe venni. Kiadásként pedig a kriptoeszköz megszerzése során a törvényben nevesített jogcímeken a tárgyévben felmerült költségek vehetők figyelembe (pl. : kriptoeszköz vásárlása esetén a megszerzésre fordított kiadás, míg bányászata esetén az ezen tevékenység végzése során felmerült költségek). Ha az adóévben az összes ügyleti veszteség meghaladja az összes ügyleti nyereség összegét, akkor a veszteséget elszenvedett magánszemély élhet az adókiegyenlítés lehetőségével. Az adókiegyenlítés során a magánszemély az adóévben, illetve az azt megelőző két évben kriptoeszközzel végrehajtott ügyletből származó veszteségének "adótartalmát" az éves adóbevallásában megfizetett adóként érvényesítheti. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a megelőző két évben elszenvedett veszteséget az adott év nyereségével szemben el lehet számolni, tehát ha első évben veszítek 1 millió forintot, a következő évben 2 millió forintot, az azt követőben pedig nyerek 4 millió forintot, akkor a példa szerint a nyereséges évben csak 4-2-1=1 millió forint után kell adózni - tette hozzá Fajcsák Gábor.