"A hangfekvés a mutálás után már kezd kialakulni, de óvatosan kell nekikezdeni kiművelni azt. Nagyon fontos, hogy az ember karaktere is meghatározó egy-egy szerepre való alkalmasságnál. Külön kell tudni választani a vágyakat és azt, hogy maga az ember milyen. Én például rajongok Puccini Liujáért a Turandotból vagy Bach Magnificat című oratóriumából a Quia respexit kezdetű szoprán áriáért, de annyi nem elég, hogy az ember kedveli azt a dallamot és szeretne benne részt venni. Természetesen kell egy tanár, aki segít felmérni és kibányászni az adottságainkat, és útjelzőket is ad közben, hogy idővel egyedül is képesek legyünk megállni a lábunkon. " De térjünk vissza a Zeneakadémiára! Csak úgy, mint a fordulat, ami által oda került, a Bécsi Operaház is hasonlóképpen érkezett az életébe. Nem volt előre megtervezett stratégia, vágyálom vagy régóta dédelgetett álom. "A fejlődés képessége" 2014-ben Szilvia megnyerte az I. Marton Éva Nemzetközi Énekversenyt" Ez egy hatalmas és inspiráló mérföldkő volt az életemben.
Gustav Mahler szinte minden este vezényelt egy operát, ugyan nem írt egyet sem, ellenben szimfóniáiba belekomponálta a színpadi hatásokat. Richard Strauss az 1900-as évek elejéig tulajdonképpen már megírta az összes nagy szimfonikus költeményét. Kész volt a zenekari paletta, a kézművesség a kisujjában volt, és akkor kezdett operát írni. Mozart komoly utat járt be, mikor a fiatalkori terjengősebb operák után végre elérkezett a drámai tömörségű Don Giovannihoz. Verdi első operája az "Un giorno di regno" – A pünkösdi királyság – nem hozta meg a várt sikert, ugyanis ekkor halt meg fiatal felesége és két kisgyermeke. Az alkotói zsákutcából végül is az átütő sikert aratott Nabucco lendítette ki. 1987-1995-ig a Brémai Színház első karmestere, 1995-2008-ig a Trieri Színház főzeneigazgatója voltál. 1977 óta a Magyar Állami Operaház tagja vagy, sok operát vezényeltél szerte a világon. Hogyan készülsz az előadásaidra? Szeretem körbejárni a témát, felkutatni az adott opera eredeti inspirációját, ahogy a szerző az ihletet merítette, átélte.
– Nálad a pohár félig tele van? – Mindennek megpróbálom a napos oldalát nézni, semmiképpen sem a negatív aspektusuk felől közelítem meg a dolgokat. Én elégedett lehetek az életemmel, mert boldoggá tesz a családom, a növendékeim, és az a miliő, amiben dolgozhatok. A zeneiskolai környezetbe még gyermekként cseppentem bele, aztán tanárként tértem vissza – igazából egy család lettünk. Ide mindig jó érzéssel lépek be, mert olyan emberek vesznek körül, akikkel szeretek együtt tó: Panna