Szintén a legdrágább kampányok között volt a Schmidt Mária, az 1956-os emlékév kormánybiztosa által vezetett Közép- és Kelet-európai Történelem és Társadalom Kutatásért Közalapítvány (KKTTK) által szervezett 1956-os emlékév reklámkampánya, ami 15 millió forintba került. Az állam 2016-ban letarolta a reklámpiacot: 2015-ről tavalyra 80 százalékkal költött el több pénzt az állításai átvitelére, ezzel a magyar kormány hazánk legnagyobb hirdetőjévé vált. Főleg a tévében hirdettek igen sokat, a tavalyelőtti 2, 63 milliárd helyett 2016-ban már 6, 3 milliárdot költöttek el itt egyes szereplőknél. Kormányközeli cégek kaszálnak az állami cégek hirdetésein 2016-ban három cégcsoport volt jogosult az állami cégek kommunikációjának szervezésére egy 25 milliárdos koncesszió alapján. A cégcsoportok közül kettő kormányközeli, egy pedig egy amerikai hátterű cég. Az ábrán az látszik, hogy a Riposton megjelenő kampányok túlnyomó részét kormányközeli ügynökségek szervezték. A Trinity International Communications annak a Kuna Tibornak a cége, aki Szijjártó Péter külügyminiszter régi barátja, de saját bevallása szerint Kuna cégeit nem ez teszi sikeressé, hanem az, hogy Isten erre a feladatra választotta ki őket.
Egyébként az is feltűnő, és jól példázza a Ripost fantomolvasóinak inaktivitását, hogy ezeknek a közszereplőknek a posztjai alatt jóval több az interakció, mint a Ripost saját bejegyzéseinél. Az pedig már a GVH feladata lenne, hogy egyszer rendesen körbenézzen ezeken az oldalakon, mert még csak nem is titok, hogy ezek a celebek pénzért osztják meg adott médiafelületek cikkeit, de a bejegyzéseknél nem tüntetik fel, hogy ez bizony szponzorált tartalom. Gyakorlatilag minden kattintás számít az olvasottsághoz, de ezek az adatok jól alátámasztják azt, hogy az a gyanúsan magas átlag olvasói szám hirdetői szempontból egy rendkívül értéktelen bázist takar. Azokét az olvasókét, akik voltaképpen összevissza kattintgatnak a Hírkeresőn vagy Kasza Tibi Facebookján, és igazából fel sem tűnik nekik, hogy a, a Szabadonébredők vagy a cikkét olvassák. Ez hirdetői szempontból nem ér túl sokat, hiszen az a legfontosabb, hogy az olvasó tudatáig eljusson a reklám, fel tudja dolgozni, tényleg időt töltsön a cikk olvasásával, miközben látja a villogó reklámokat.
A Ripost főoldala kampányidőszakban A drágább kampányok között is soknak az MVM vagy az állami cég valamelyik leányvállalat a megbízója. A már emlegetett imázskampányhoz több tétel is tartozik a kampányok között, ilyen az "image-növelés", a "rebranding", és a "márkaismertség-növelés" is. Erre a három tételre összesen több mint 70 millió forintot költött az állami cég. Nagyobb tétel az MVM reklámjai között a futball-Eb idején a Margitszigeten működő Futballsziget kampánya, amire az állami cég csaknem 29, 3 millió forintot költött a Ripostnál. Az MVM az általa támogatott Modigliani-kiállítást is a bulvárlapban hirdette 8, 2 millió forintért, illetve csaknem 13, 5 millióért ajánlották a Ripost-olvasók figyelmébe Balázs János szabadtéri zongoraestjét az MVM által támogatott Zenergia fantázianevű esemény keretein belül. A legnagyobb kampányok közé az egyébként jelentős reklámvásárlónak számító Szerencsejáték Zrt. -nek csak egy kampánya fért be, mégpedig az Európai Mobilitási Hét és Autómentes Nap reklámkampánya, amiért az állami cég csaknem 23 millió forintot fizetett.
Csak hogy a hirdetőpiacon kevésbé jártas olvasó is értse, röviden leírjuk, hogyan is működik ez az egész. Jön mondjuk a Pepsi, aki szeretné, ha a legújabb kampányával X ezer embert érne el. Ehhez megkeresi az adott online portálokat, megnézi, milyen látogatottsági adatai vannak, milyen hirdetési felületet milyen pénzért árul, aztán eldönti, hol lesz a legeslegjobb helyen a pénze. Minden ilyen online portálnak megvan a saját belső statisztikai rendszere, de a hirdető nyilván jobban szereti, ha egy adott cégtől független felületen is lecsekkolhatja, mennyien is látogatják az adott oldalt. Ez nálunk a Gemius, ahol – mint írtuk – egészen 2016 májusáig nem mérték a Ripostot. Ehhez képest már hónapokkal korábban megjelentek a magánhirdetők, de ők nyilván azt csinálnak a pénzükkel, amit akarnak. Minket az állami hirdetők érdekelnek, hiszen mégiscsak a mi pénzünkkel játszadoznak. A hivatalos Gemius-mérésekig az alábbi állami szervezeteket nem érdekelte, hogy egyébként publikusan semmit sem tudni a Ripost látogatottságáról: Államadósság Kezelő Központ Zrt.
A Ripost olvasói túlnyomó többségben azonban csak véletlenszerű, de gyakori kattintások. Ahogy a népszerű mémgyűjtő oldalakon, a Facebookon sem véletlenül nem hirdetnek hatalmas multi- vagy állami cégek. A Riposton viszont szinte kizárólag csak az utóbbira van példa, ahogy a fenti grafikonjainkon is látszik. Hé, haver, hol a lé? A hozzánk került hirdetői adatbázis 2015 szeptemberétől 2016 november végéig tartalmazza a oldalon eladott összes reklámot és ezzel kapcsolatos tartalmat. Már itt komoly probléma merül fel, hiszen minden médiapiaci szereplő úgy értékesíti a felületeit, hogy ad egy AV (adview) vagy CT (átkattintás) becslést a hirdető/ügynökség felé, amit az olvasottsági átlag alapján találnak ki, illetve méri a Gemius is, hogy mennyi olvasó vagy éppen kattintás van az oldalon. A helyzet az, hogy a Ripostot mindössze tavaly májustól mérik publikusan, miközben már 2015 májusától vannak rajta cikkek. Ehhez képest már 2015 decemberében megjelent az első állami (a Magyar Olimpiai Bizottság) hirdető bruttó 762 ezer forinttal.
Ezekből a 2-3 forintokból jön össze végül az említett 10 millió forintnyi AV, és nevezhető sikeresnek a hirdetési kampány. Minél olcsóbb az egységár, annál tovább tart a reklám, annál több reklámot kap a hirdető a 10 millió forintnyi AV-ért. Ahhoz, hogy tudjuk, mennyi ideig tarthat a reklám pedig érdemes tudni, hogy átlagban mennyien olvassák az adott újságot, hiszen csak így lehet mérni, hogy egy 14 napos kampány képes-e ennyi idő alatt 10 millió forintnyi oldalletöltés generálni. Ezért annyira fontos tudni a hirdetőnek az adott cég belső mérésén kívül egy külső méréstől is az átlagos látogatottságot, hogy nehogy átverjék. És mint írtuk, a Riposton már akkor egymást taposták az állami hirdetők, mielőtt mérni kezdte volna a Gemius. A legfontosabb magyar piaci szereplőknél az egységár átlagban 2, 5 forint, és ehhez általában 60-70 százalék kedvezmény szoktak adni a hirdetőknek. Ehhez képest a hónapokig nem mért, zavaros látogatottságú, brandérték szempontjából marginális, teljesen véletlenszerű olvasótáborral rendelkező Ripostnál az egységár átlagban 11-15 forint, a kedvezmény pedig az állami cégek esetében 70 százaléktól egészen a 0 százalékig terjed, ami konkrétan teljesen szembemegy a piaci normával.
A leglátogatottabb magyar netes oldalak között van a Debreceni Egyetem honlapja Szerző: | Közzétéve: 2018. 10. 26. 14:05 | Frissítve: 2018. 16:31 Csaknem százezres napi látogatottsággal a legnézettebb száz weboldal listájára felfért az is. Az 2014 után ismét elkészítette rangsorát, amely kizárólag a magyar oldalak látogatottságát listázza, 2017 második félévének és 2018 első félévének adatai alapján. Azért választották ezt az időszakot, hogy a karácsonyi szezon is szerepeljen az elemzésben. Az élen a legolvasottabb hírportálok állnak: így például az, az, a, a, de számos webáruház, tematikus oldal, bank és oktatási intézmény is bekerült a sorba. A Debreceni Egyetem hivatalos weboldala, az a 97. helyen áll naponta átlagosan 95667 látogatással. Azt is vizsgálták, hogy az oldalak milyen linkerővel rendelkeznek, azaz hány másik domainről mutat oda link: az ebből 21 ezer 236 van, ami ugyancsak jónak mondható a hazai weboldalak között. A mért látogatottsági adatok a weboldalak által nyilvánosan publikált adatokból származnak, amely a oldalon bárki által elérhető, a becsült adatok forrása a volt.
Éppen ezért kíváncsiak voltunk arra, hogy egy nagyjából hasonló elérésű magyar portál esetében milyen adatok jönnek ki. Végül a néztük ki, mivel ezt az oldal nagyjából annyian, egy kicsit még többen is lájkolják, mint a Ripostot Facebookon (cikkünk írásakor ez a szám 98 970). Ettől függetlenül a Gemius adatbázisa szerint a WMN Magazin honlapját legutóbb áprilisban átlagosan 34 397-en olvasták, májusban 35 918-an átlagosan, ami jóval kevesebb, mint a Ripost napi 100-200 ezer olvasója. Mégis nagyon tanulságos a Public Analyzer kimutatása a két oldal közti különbségekről: Mint látszik, a WMN kevesebb és ritkábban megjelenő tartalommal kétszer annyi interakciót (komment, lájk, megosztás) ért el a Facebookon, mint a Ripost, és ha a posztonkénti átlagot nézzük, még brutálisabb a különbség. A Ripost egy-egy bejegyzésére átlagban 40-50 interakció érkezik, ami már gyanúsan kevés ahhoz képest, mennyire sok embert érnek el a lájkjaik alapján. Az igazán komoly Facebook-közönség így nem is innen, hanem más emberek oldaláról érkezik, ugyanis a Ripost együttműködést kötött több magyar közéleti szereplővel, akik rendszeresen osztanak meg cikkeket az oldalról, amivel forgalmat generálnak a Ripostnak.