A nagyobb mobilitásnak köszönhetően a közösség elkezdene széthúzni, megrontva ezzel a helyi kapcsolatokat. Így tehát a mai napig lovas szekeret használnak, otthonaikban pedig gyertyával világítanak. Az amis gyerekek általában csak a 8. osztályt járják ki, ami ellentmond az amerikai tankötelezettségnek. Az Egyesült Államok Legfelsőbb Bíróságának1972-ben hozott végzése szerint azonban az amis fiatalok 14 éves korukban befejezhetik tanulmányaikat. Az öltözködésben az egyszerűség dominál. Egyes közösségek kizárólag fekete, illetve fehér ruhát hordanak, míg másoknál egyéb visszafogott színek is engedélyezettek. A ruhán a gombok nem ajánlottak, mert viseletük fölösleges hivalkodáshoz vezethet, a zipzáras, valamint tépőzáras darabok viselete pedig egyenesen tilos. Ehelyett a ruhákon inkább kapcsokat használnak. A nők még télen is csak szoknyában járnak, a férfiak öltözékét pedig nyáron a szalmakalap, télen pedig fekete fejfedő egészíti ki. A Rumspringa, azaz a "körbeszaladás", az amis világ talán egyik legismertebb szokása.
Tholuck Halléban volt teológiai professzor. Rengeteget utazott, így nagy befolyásra tett szert az egész országban. A kálvini reformáció szellemében ténykedett, megszervezte Kálvin egyes mőveinek újrakiadását. Sokat foglalkozott a szív állapotával, s ez sokszor elbizonytalanította. Tanítványai élénk missziói munkát folytattak, s ezzel nagyban hozzájárultak a bel- és külmissziói mozgalom kiszélesedéséhez. Amerikai "revival" és a megszentelıdési mozgalom A 18. századi Amerikában nagy lelki megújulás ment végbe. Jonathan Edwards(1703-1758) biblikus igehirdetései nyomán sokan megtértek. A kálvinista presbiteriánus Edwards szoros kapcsolatot tartott fenn George Whitefielddel, aki nagy hatással volt rá. Ez volt az elsı lelki ébredés, a 19. században viszont elindult egy másik ébredési hullám, amely elsısorban baptista és metodista igehirdetık hatására terjedt el. Ebbıl nıtt ki idıvel egy új irányzat, az ún. megszentelıdési mozgalom. Elindítója Charles G. Finney (1792-1876) volt, aki meghatározta, hogy mi a megtérés, illetve hogyan lehet elérni azt.
Ők ugyanis minden egyes újabb applikációval és fejlesztéssel sok millió ember életére és egész kormányzatok működésére vannak hatással – mindezt a legkisebb egyéni és közösségi demokratikus felhatalmazás híján. Egy boldog ember És akkor most hadd ugorjak vissza a clevelandi vasútállomásra. Ott ül ez a nagydarab szakállas férfi a váróterem padján, valaki, akire nem tudnak rásózni semmit, aki a gondolatait és a vágyait csak akkor szolgáltatja ki, ha azokat közli azokkal, akikre az egyedül tartozik, nem kereshető meg, csak postai úton, nincs telefonszáma, hogy felhívjuk, találkozni csak úgy tudunk vele, ha bekopogunk hozzá és otthon találjuk. Meglehet, sokaknak ez maga a jelen disztópiája, neki viszont ez az élete. A filmet látva egyszerre olyan élesen látom őt, mint négy éve, ahogy csak ül és olvas azon a kényelmetlen fémpadon, a nyolc gyerekével, ő, a múltból érkezett ember, aki két megálló között csak tapintatosan átutazik a jelenünkön, akinek minden mondata olyan, akár egy ostorcsapás a túltechnicizált világunk szélsőséges hülyeségein és a szakadatlan fejlődés primátusában hívők öncsaló hazugságain.
Itt került baráti kapcsolatba Groen van Prinsterer királyi titkárral, akire nagy hatással volt a kiváló teológus. İ lett azután a holland ébredés egyik elindítója. A mozgalom másik ismert alakja Isaac da Costa, egy reformátusnak áttért zsidó költı volt. Erélyesen fellépett a korszellem, az erkölcstelenség, a modernizmus gıgössége ellen. Teológiailag nem volt megfelelıen képzett, kissé hajlott a miszticizmus felé is. Bár az egyházból nem akart kilépni, 1834-ben mégis az ı hatására felébredt csoportok szakadtak ki az államegyházból. Groen van Prinsterer bennmaradt az egyházban, újra és újra felemelte szavát a visszásságok ellen. Ezzel utat készített egy másik egyházszakadásnak, amelyet Abraham Kuyper (1837-1920) vezetett, és amely igen nagy hatással volt a németalföldi reformátusságra. Mint látható, a holland ébredési mozgalom közel sem volt egységes, ám ennek ellenére nagy hatást gyakorolt az egyházi életre. Különösen a felekezeti iskolák ügyében történt jelentıs elırelépés, még akkor is, ha az értük vívott harcban csak a századforduló után tudtak diadalmaskodni.
Ez a sok alág tulajdonképpen egyet jelent az egyszerűsítéssel. Minél kevesebb modernitás, annál jobb. Az amisok nem használnak villanyt, autót, de még zuhanyt sem. Mosakodnak, de csak szombaton fürödnek. Ruházatukon nincs gomb, csak csatok, és nagyfokú az uniformitás, ami külsőleg a 18 és 19 századi a fekete, a fehér és a türkizkék ruháihoz hasonlítható. A férfiakon szalmakalap a lányokon szoknya, kötény, kendő található. A katonai szolgálatot ún. nonresistance-nonviolence formában, vagyis erőszakmentes ellenállásként nem vállalják. Az Alapvető Jogok Európai Chartájának 10. cikkelye (Nizza 2000), illetve annak 2. pontja szerint: A katonai szolgálat lelkiismereti okokból történő megtagadásához való jogot az e jog gyakorlását szabályzó nemzeti jogszabályok szerint el kell ismerni. Ma az USA-ban is önkéntes sereg van, ahogy hazánkban is. Mivel a legtöbb amis ott él, így ma már könnyebben valósítják meg a katonai szolgálat kikerülését. Érdekes az amisok bajusz-ellenessége. Szerintük ez az európai tábornokok (nyilván nem manapság) ismertetőjegye.